A fermentációs rendszer működési elve elsősorban magában foglalja a mikroorganizmusok metabolikus aktivitását meghatározott körülmények között, és a szubsztrátot hasznos termékekké alakítják enzim katalízis útján. A fermentációs rendszert két kategóriába lehet osztani: aerob fermentáció és anaerob fermentáció. A konkrét munka alapelvei a következők:
Aerob fermentáció: Elegendő oxigén esetén a mikroorganizmusok teljesen oxidálják a szubsztrátot aerob légzés révén, hogy szén -dioxidot és vizet hozzanak létre, és nagy mennyiségű energiát engedjenek fel. Például az élesztő aerob körülmények között reagál, a glükózt szén -dioxiddá és vízré alakítva, és energiát szabadít fel.
Anaerob fermentáció: Anaerob vagy hipoxiás körülmények között a mikroorganizmusok részlegesen oxidálják a szubsztrátot anaerob légzés révén, hogy olyan termékeket állítsanak elő, mint a tejsav, az alkoholok és a gázok, amelyek kis mennyiségű energia felszabadulásával járnak. Például az élesztő anaerob körülmények között végez alkoholfermentációt, hogy a glükózt alkohol- és szén -dioxidmá alakítsák.
A fermentációs rendszerek speciális alkalmazási példái
A fermentációs rendszereket széles körben használják az ipari termelésben, például:
Alkohol termelés: A cukor anyagokat alkoholmá alakítják az élesztő anaerob fermentációja révén.
Laktinsav -termelés: A cukrot tejsavmá alakítják a tejsav baktériumok fermentációjával.
Antibiotikum -termelés: Különböző antibiotikumok termelnek specifikus mikroorganizmusok fermentációjával.
Afood feldolgozás: olyan erjesztett ételek előállítása, mint a joghurt és a kimchi.
